A kórházi Mikulás és a biodiverzitás

Franciásan a munkaidő közepére szervezték az intézményi Mikulás megjelenését. Igaz, nem az intenzívre látogatott el, hanem a kórházban dolgozó szülők gyerekeinek egy műsoros délután keretében hivatott örömet szerezni egy, a városban ilyen alkalmakra fenntartott óriási egyterű épületben.
Mivel Jutkának jutott a szerencse, hogy előző este korcsolyázni vihette Hannát a belváros főterére (kintorna, díszkivilágítás, forraltbor), most én mentem a nagyobbik csemetével Mikulás-nézőbe. Mivel Jutka és Hanna leszavazták a hétköznapi eleganciámat, azzal, hogy ez „tré”, kénytelen voltam zakót venni inggel, nyakkendővel. Ennek köszönhetően az első percekben a kórház dolgozói közül többen is jöttek megköszönni a szervezést, mutatkoztak be heves kézrázogatás mellett, ugyanis a személyzeti igazgatón kívül én voltam az egyetlen ünnepélyes megjelenésű felnőtt.
Hanna közepesen élvezte az ajándékosztást megelőző feleslegesnek tartott bohóc-előadást. Jó, mondjuk tényleg fárasztó volt, még nekem is, hát még annak, aki nem is érti. Viszont ez idő alatt pontosan felmérte, hogy hol fog süteményhez és üdítőhöz jutni, amit tervszerűen meg is valósított. Az ajándékosztás pedig nagyon rendben volt.
Az ajándékokat egy erre előre kiválasztott üzletben gyerekenként 17 euro értékig a szülők választották ki, majd az üzlet csomagolta és szállította a bérmikulással együtt. Így engem a kapott játékok annyira azért nem leptek meg, mint Hannát.
Mondjuk a H1N1 vektor állata egészen biztos a Mikulás. Gondos oltási stratégiákat és izolálási terveket lehet gyönyörűen romba dönteni egy ilyen ünnepséggel, ahol 480 (!) gyerek és járulékos szülői kíséret van jó melegben összezárva, és mindenki puszilkodik. Sebaj, a lappangási időt igyekszünk kiélvezni, aztán december végén visszük haza a francia törzseket növelni a biodiverzitást.