Betegség(ek)

Betegség(ek)

Miután úgy néz ki, hogy mégsem lesz romantikus Szentesténk az Alpokban, ráérek ide utolsó bejegyzést írni Karácsony előtt.
Ha valaki nem tudja követni az események sorozatát, ne gondolja, hogy benne van a hiba – én sem tudok visszaemlékezni a történtekre sorrendben.
A történet talan ott kezdődik – vagy inkább folytatódik, hogy múlt hét folyamán számomra követhetetlen és megjegyzésre sem méltó 1-2 napos köhögéseket és orrfolyásokat túlszárnyalva szegény Borkánk valami egész makacs bacinak köszönhetően többször 39 fokos lázat produkált, ijesztő módon köhögött és gennyes lett a szeme. Így aztán a családi kupaktanács úgy döntött (szigorúan figyelembe véve a gyeremekorvos mama mellett, a szülész papa a radiológus apa és a fél-ortopédus anya véleményét is), hogy Borka megérdemel egy antiboitikum kúrát, kiegészítve persze orrcseppel, szemcseppel, orrszívással és lázcsillapítóval. Így aztán ha Borka csak meglátta a szobájában az ágyat, ahol „kínoztuk”, rögvest az ajtó felé mutogatott, de ha le is fektettük rá, sírógörcsöt kapva menekült. Könyvbe illő megjegyéz volt Hannától 2 nappal később, amikor egy délutáni alvásból kitámolygott a nappaliba, és közölte, hogy „Képzeld anya, olyan vicces dolog történt velem alvás közben, hogy nem bírom kinyitni a szemem!”. Így aztán a szemcsepp Hannát is „boldogította” pár napig. A hét végén aztán engem is ledöntött a lábamról „valami”, de mivel egy anya nem lehet beteg, mert akkor ki vigyáz itthon a gyerekekre, míg a családfő pénzt keres, és akkor hogyan lesz mézeskalács, meg utolsó ovis hét, meg bevásárlás, Karácsony, stb. így a családi kupaktanács – kihagyva ezúttal engem belőle, - megszavazta nekem az Augmentin-Tamiflue kúrát, biztos, ami biztos alapon. Hogy támadjunk baci és vírus ellen is. (?!?!) Hogy melyik használt, azt nem tudom (vagy hogy használt-e egyáltalán valamelyik?), mert gyakorlatilag 2 nap ágyban vacogás után hétfőre jobban lettem, és keddre már kutya bajom se volt. (Mit mást tehet egy anya?)

Szerdán aztán nekiálltunk Hannával mézeskalácsot sütni – mindenkinek, - mert ugye kellett vinni az Óvó néninek, az Óvó bácsinak, de az egész csoportnak is, így aztán 8 tepsivel készültünk el aznap (a délelőtt közös munka volt, a délutáni befejezés már csak magányos „szórakozás” – mialatt mindhárom gyerek aludt), de a mézeskalács nagy sikert aratott. Szemmel láthatóan ezt nem ismerte itt senki, mert elég szkeptikusan néztek a csomagra, mikor próbáltam elmagyarázni, hogy ez magyar pain d’epices, de másnap jött a sok sok köszönet, és a megerősítés, hogy megérte rááldozni az egész szerdai napot.
Csütörtökön délutánra kisebb hóvihar kerekedett – de hallottam, hogy Magyarországot se kerülte el, - így aztán pénteken gyalog mentünk (és jöttünk) az oviba hogolyózás és kergetőzés közepette, mert a kocsit kis túlzással, de ki se lehetett ásni.

Péntek délután karácsonyi ünnepség volt az oviban. Gyerekek énekeltek a szülőknek, mindegyik csoport más-más karácsonyi dalt, aztán közösen is. Jó előre beharangozták, szerepelt az üzenő füzetkében, így tanultuk itthon a fénymásolt dalokat, hogy Hanna értse is, amit énekel. A csoport-dal számomra megdöbbentő mód „A Télapó padlásán, aki az égben lakik van egy hatalmas papagáj” – témáról szólt, és ez még ma sem megy a fejembe. Ákos szerint nem lehet muzulmán többségű oviban Kis Jézusról meg Máriáról ne adj’ Isten Megváltóról beszélni, de hát azért ez mégiscsak sok, a dalban ugyanis felvonul a fehér kacsa meg baba ággyal, bábu dobbal, bohóc krumpli orral, de semmi vallásos háttér még csak meg se villan. Emellett - magyar emlékeim szerint - arra készültem, hogy az ovis karácsonyi ünnepség valami ünnepélyes dolog, így aztán Ákos zakóban nyakkendőben jelent meg, Hanna hosszú bordó ruhában, amit már persze napokkal előtte kikészítettünk, mert úgy izgult. Ezzel szemben a töpörty tornaterem egyik végében éneklő 60 gyerekkel szemben mint valami focicsapat szurkolói, a szülők a felsorakoztatott padokon álltak, ki csadorban, ki kabátban és sajtótájékoztatóhoz hasonlóan villogtak a vakuk a dal-sorozat 15 perce alatt .
Igyekezetük jeléül volt palacsinta minden gyereknek egy nagy tálcára felhalmozva, nem túl gusztusosan, de mivel lassan egy hete akkor mozdultunk ki először, hát persze Berci és Hanna rávetették magukat, Borka inkább apa zakóján kente szét.

Vasárnap karácsonyfát hoztak nekünk az angyalkák, mert igaz ugyan, hogy eredeti terveink szerint csak 4 napig élvezhetnénk a fát (most kiderült, hogy ez az öröm az ürömben, hisz a fát így 5-6-7? napig is élvezhetjük), de azt gondoltuk, mivel vége az ovinak péntekkel, Hanna biztos élvezné az „előrehozott” Karácsonyt. Mivel kicsit kevés dísz fért be szeptemberben a pakolás során, így szárított narancskarikák is kerültek a fára dísz gyanánt – ez tetszett a legjobban Bercinek és Hannának is, leszedegették, megették. Még ajándékokat is hoztak az angyalkák. Ezen felül a vasárnap szánkózással telt, beszereztünk ugyanis egy 50 éves szánkót a 40 cm-es hóra való tekintettel, és a kórházi domboldalon egész délelőtt csúszkáltunk. Délután karácsonyi nagybevásárlást csaptam, - mert előrehozott Szenteste ide vagy oda, akkor már csak 4 nap volt hátra az utazásig – terveink szerint. De nem így lett. És itt a válasz arra, hogy miért nem lesz romantikus Szentesténk az Alpokban. Hétfő délutánra ugyanis Hannának olyan hasfájása támad, hogy gyógyszert kerestünk rá, de ennél nagyobb gond volt, hogy én is kezdtem rosszul érezni magam – ami nálunk lassan mérvadó. Sajnos Berci járta meg a legrosszabbul, késő délután sugárban hányt. Mindezt megfejelte az, hogy Ákos aznap ügyelt. Hétfő este 7 óra körül 2 koponya CT között Ákos hol rongyért, hol vödörért szaladgált itthon a folyosón, hogy átöltözött, mert nem tudott elég gyorsan elugrani a sugár elől. Ültünk a három gyerekkel a folyosón, Berci és Hanna 1-1 vödör fölé hajolva kínlódtak, míg Borka nem értette, hogy mi ez a szokatlan felhajtás a folyosón, és kergetőzött egy kisautóval csatlakozva a földön ülők csapatához.
Ma szerda van, és nem változott semmi, hacsak az nem, hogy a tegnapi éjszakának köszönhetően ma már én is köhögök. Berci azóta szinte folyamatosan lázas, megy a hasa, legalább 10szer hányt, ma elkezdtünk neki egy antibiotikumot és csak reméljük, hogy pár nap múlva mégiscsak útra kelhetünk. (egész flottul megy már a patikába járás, bemegyek, határozottan közlöm, hogy magyar orvos vagyok, és az antibiotikumok csak úgy tűnnek el a szatyorban, mindennemű igazolás nélkül. Fizetés közben elbeszélgetünk a magyar gyógyszerárakról, és „abientot!”)
A hűtőnk „büdösödik” a kb. 40db sajttól (még szerencse, hogy mindenki kényszerdiétán van, és ki se nyitjuk a hűtőt csak napi 2szer Borka kedvéért), a konyhában 20 palack bor sorakozik (reméljük, hogy épségben maradnak, mire elindulunk), az autó félig bepakolva, örülünk a felmelegedésnek, hogy elolvadt a hó, és kb 5 fok van, és ezúton elnézést kérek mindenkitől, akivel dec. 25-26-27-én találkoztunk volna – mert nem fogunk. Egyelőre nem tudjuk, hogy mikor indulunk el.
Így aztán ezúton kívánunk mindenkinek Áldott Szentestét és nyugodalmas Karacsonyt!!!!