Muzulmán szülői értekezlet – Rostás doktor intelme

péntek:
Múlt péntek, szülői értekezlet, a Pasteur-ről (mily meglepetés) elnevezett - szociokulturálisan homogén közegű - negyed óvodájában:
Megérkeztem időben. Egyedül lézengtem a folyosón, mert sehol egy szülőt nem láttam. Az óvóbácsi betessékelt, és mentegetőzött, hogy azért nem lesz hivatalos szülői, mert véletlen épp valamilyen muzulmán főünnep délutánjára hirdette meg az alkalmat, a huncut szülők meg nem szóltak, és épp otthon ünnepelnek. (két héten át hallgattak mélyen). Így ketten vitattuk meg Hanna (és nem az óvoda v. a csoport) dolgait.
Élvezetes volt, mert kiderült, hogy a lányunk egy tündér, akivel semmi gond nincsen, azért néha szól franciául is az oviban, jól érzi magát napközben, és szépen rajzol. Más nem is kellett apai szívemnek.

Péntek este közösségépítő vacsorán vettem részt kollégákkal, asszisztensekkel. Amíg épült a közösség, addig a magas árak miatt azt kerestem, hogy mit ehetnék, ami nem dönt anyagi romlásba. Sikeresen megtaláltam. Jött a borlap. Visszafogtam magam, és a vezetésre való hivatkozással (itt ugyan egy pohár belefér) nem ittam. Desszert? Ugyan. Tehát mindenki jóllakott francia finomságokkal, ivott jóféle bort és valami fagylaltot is tolt rá. Én viszont elégedett voltam, hogy nem hagyom ott az ügyeleti pénzt az asztalon. Amikor távoztunk, és mondtam volna, hogy mit fogyasztottam, a pincér kedvesen leintett, hogy ne fáradjak, hiszen a résztvevők számával osztották a társaság kérésére az összes fogyasztást, hiszen így sokkal célszerűbb. Tanulság: tapasztalt kollégák tanácsait néha nem árt megfogadni. Mielőtt kijöttünk volna, egy kollágám (RT) figyelmeztetett: „Kajára pedig ne sajnáld a pénzt!”