A gyerekvigyázó

Hanna az óvoda helyi viszonyainak

megfelelően átalakítva

Jutka:

Az elmúlt hetek tapasztalatai alapján – amikor is rájöttünk, hogy szerdán nincs ovi, és Hanna is betegeskedett pár napig, így három gyereket kellett ellátnom a délelőtti erejük teljében – rájöttünk, hogy talán olcsóbb egy bébiszittert megfizetni, mint egy rehabilitációs kezelést nekem.

Kerestünk valakit, aki megbízható, és Hanna szeszélyeinek is megfelel, vagyis gyors, képes Hanna csapongó igényeit követni, és ne adj Isten még egy kis franciát is csepegtet belé (elrejtve).

Találtuk Julie-t. (ejtsd: zsüli).

Julie 21 éves, vagyis kellően friss, játékos és kapható sok mindenre gyerekjáték terén. Először kicsit tartottunk tőle, amikor a telefonban megkérdezte, hogy az általunk javasolt játszótéri találkozóhelyen miről fog megismerni minket (mondtuk neki, hogy egy ikrekocsit fogunk tologálni, mire ő visszakérdezett, hogy jó, de azt miről fogja felismerni!?). Mivel az első alkalommal (vagyis ma) képes volt fogócskázni, akadálypályázni, festeni, biciklizni, homokozni, a kertben labdázni Hannával, sőt tudott volna éneket tanítani és minden játékban mindennek legalább háromszor elmondta a nevét franciául, ezenkívül megtárgyalta velem, hogy a gyerekek hogyan alszanak napközben, ki szopja az ujját és ki cumizik, hogy ő spanyolt tanult és angolt, én meg németet, de most franciául kéne társalognunk, hogy jelenleg nem dolgozik, de munkát keres stb stb stb és mindezt három óra alatt, nekem nem marad ellenvetésem a személyét illetően. Annál inkább Hannának. Julie ezt miért így csinálja, miért nem úgy, miért az ő rajzlapjára fest, miért nem a sajátjára, miért nem segít neki megfordulni a biciklivel, miért csiklandozza annyit, miért-miért-miért?

Ákos:

Sajnos ennek a bejegyzésnek lehetetlen jelen állapotunkban frappáns befejezést kerekíteni, mert egész nap esős idő volt, itthon nyűglődtünk a gyerekekkel, én meg immuncsődöt jelentettem olyan hangszál-gyulladással, hogy nem tudok Hannával rendesen kiabálni (beszélni sem), mikor az almával teli szájú, de a macska látásától magán kívül ordító Bertalan fiamat a szoba másik végében a lábánál fogva a hasán húzza hátrafelé a szőnyegen merő jóindulatból.

A bébiszitter pedig (Hanna huncut kis próbálkozásai ellenére, már csak a nyelvtanulási szempontokat figyelembe véve is) jönni fog. Majd megírjuk, melyikük bírja jobban idegekkel.