Hanna szülinap

Hanna születésnapjának a megünneplését nem tudom, melyikőnk várta jobban, Hanna vagy én. Nyári születésű lévén nekem sem tudtuk sose megünnepelni a születésnapomat az oviban, mert addigra már nem volt ovi. A suliban pedig elég nehéz volt összetrombitálni június végére a barátokat, rendszerint a 2.-3. héten vége lett a tanításnak, és utána minden barát utazott, amerre látott. Így, mikor Hanna ovis lett Pécsett, én már tavasztól az ovis szülinapra készültem lélekben. Aztán 1-2 héttel a nyári szünet előtt jeleztük, hogy Hanna szülinapja a nyári szünetben lesz, mikor is ünnepelhetnénk meg előtte, de az óvó nénik a rájuk jellemző határozottsággal felvilágosítottak, hogy a gyerekek először a családdal, és csak utána ünnepelnek az oviban. Vagyis a nyári születésű gyerekek szülinapját az intézmény őszre ütemezi. (…). Csakhogy mi ősszel már itt voltunk kint, így a tavalyi szülinapi ünneplés elmaradt.
Így aztán, mikor Hanna elmesélte, hogy itt is ünnepeltek gyerekeknek szülinapot az oviban, én már áprilistól félretettem 2 csomag hazai túrót a mélyhűtőnkben (itt ugyanis nem lehet a hazaihoz hasonló darabos túrót kapni), hogy Hannát stílusosan Túró Rudi tortával köszönsék az oviban, megismertetve őket egyúttal az utánozhatatlan magyar túró rudi ízzel. Nekem ugyanis „fixa ideám”, hogy a szülinapi torta az az anyuka „feladata”, így aztán – eddig és ezentúl is – mindegyik gyereknek én sütöm a szülinapi tortát. Igen, akkor is, ha az ikreknek kettőt kell egyszerre (lásd a novemberi első szülinapos képeken), és igen, akkor is, ha van francia ovis szülinap, családi szülinap, és magyar ovis is ősszel, és igen, akkor is, ha már majd dolgozom.
A nagy nap el is érkezett (mármint a tortasütés napja), Ákos Besanconban volt, amikor is Hanna előállt azzal, hogy ő epres tortát kér. Nem, normális szülők lévén (értelemszerűen) nem közöltük, hogy „ez lesz, és kész”, hanem elkezdtem törni a fejem egy gyors epertorta receptjén (internet itthon nincs).
Az epres tortából szedres-málnás lett, mert hazai szeder még volt a mélyhűtőben, málna meg a legközelebbi boltban. (a gyümölcs árak egyébként elképesztőek, a málna 200 g-ja 2.50 Eu, vagyis kilója kb 3200 Ft, az eper kg-ja 2500 Ft, az áfonyáé kb 8600Ft, ami tudom, hogy Magyarországon sem olcsó, de a francia őszibarack kg-ja is 1500 Ft körül van.).
A sütés menete nem volt egyszerű. Ehhez nagyon röviden kis kitérő gyanánt leírnám, hogy a konyhánk D-NY-i elhelyezésű, vagyis kb 2-től este 7-ig süti a nap. A ház szerkezete inkább egy költöztethető nyaralóéhoz hasonló, vékony és minden hideget-meleget átereszt. Én rendszerint 11-kor állok neki sütni-főzni (mikor az ikrek elalszanak), így a villanytűzhely kettőre, mire a nap is rásegít, már kellemes 30-32 fokot biztosít. A kiolvasztott túróból természetesen kellett valamit csinálni, abból túrógombóc lett, vagyis egyszerre ment a villanytűzhely és a sütő. Ráadásul 16 gyerekre és két óvópedagógusra nem elég egy 25 cm-es tortaformában sütni, tehát 2 tortát kellett csinálni. (ha bárki tudja, hogy hol lehet 32-34 cm átmérőjű kapcsos tortaformát beszerezni, kérem, ossza meg velem az információt, hogy a hátralevő évenkénti 3 bölcsis-ovis és 3 családi dupla-tortasütést egyszerűsíthessem.) Szóval kb délre elkészült a túrógombóc, és az egyik tortaalap, de addigra olyan iszonyatosan meleg lett a konyhában, hogy én minden munkafolyamat után kiálltam az ajtóba szellőzni. Vagyis gombócgyúrás-hűsölés-gombóckiemelés a vízből-hűsölés-torta kinyújtás-hűsölés-újabb gombóc vízbe dobálás-hűsölés…..stb..stb..stb. Délben bezártam a konyha ajtaját, és eldöntöttem, lesz, ami lesz, a maradék másfél tota sütés (még egy alap és két töltelék) este készül el, mert ezt nem bírom. Az este persze 10 után jött el, vagyis a torták negyed 12-re készültek el, a hűtőbe éjjel fél 3-kor kerültek, mikor Borka felkelt.
Másnap családilag felpakolva elindultunk az oviba. Ákos két ok miatt kellett, egyrészt a három gyerek-két torta-szalvéták-fényképezőgép nekem sem ment volna a 45 fokos lejtőn baleset nélkül, másrészt én ragyogóan meg tudok fogalmazni olyan dolgokat, hogy „Micimackó gyorma nagyot kordult”, vagy „Pinokkió csodálkozva tágra nyitotta a szemét” – mert mesekönyveket olvasok itt nyelvtanulás céljából, - de meginvitálni a kedvenc óvó bácsit Pécsre, és megköszönni neki minden segítségét – nem biztos, hogy flottul ment volna a reggeli gyerekkavalkádban és a három gyerek-két torta….stb feje fölött. (másnap ugyanis vége van az ovinak)
A délelőtti otthoni romeltakarítás nekem könnyek között ment. Bevallom, szörnyű rossz érzés itthagyni az ovit. Nem elsősorban Franciaország, vagy az emberek kedvessége, és még az oviban sem az arab szülők, vagy az arab gyerekek fognak hiányozni. Nekem konkrétan Mr. Jean-Yves Millot fog hiányozni, aki tényleg nagyon sokat segített abban, hogy Hanna szeretett oviba járni, aki minden reggel (amikor ő volt) kitörő lelkesedéssel fogadott bennünket, aki vicces volt, és mókázott, és akit nagyon rossz úgy itthagyni, hogy soha többet nem fogjuk látni.
Hanna délután kitörő örömmel újságolta, hogy a torta az utolsó morzsáig elfogyott, megtapsolták, gyertyát fújt. Élete első ovis szülinapja remekül sikerült.