Vide Grenier / Puces

Családtagjaim jól tudják rólam, hogy ha meglátom ezeket a feliratokat, beindul nálam a „vezérhangya”, ahogy Ákos mondja. Ezek ugyanis a bolhapiacok és zsibvásárok.
Sok-sok utazás és külföldi tartózkodás alapján lassan mondhatom, hogy nyugaton nagy hagyománya van tavasszal és ősszel az efféle kirakodóvásároknak lomtalanítás híján.
Miután papíron itt is beköszöntött a tavasz (még ha nagykabátban és kötött sapiban járunk is egyelőre), sorra szerveződnek gyakorlatilag minden hétvégén a padlás söprések (vide grenier). A bája ezeknek a kiárusításoknak többek között az, ahogy a kisebb városok és falvak a templom utcáján, vagy a főutcán szomszéd-szomszéd mellett kedélyes hangulatban egész nap ott ácsorognak. És megértően és beleegyezően legyintenek, ha a másfél euróból lealkuszom a felet.
Ha a városunk főutcáján rendes boltban ékszervásárról, vagy cipő, vagy ruházati kiárusításról lenne szó, szerintem a fülem botját sem mozdítanám, de a „padlás söprések”! Na az aztán a valami! Amikor közeledünk ezekre az iskolák-parkok-parkolók-vásártérek közeli helyekre, ahol az aktuális hétvégén szervezik a kartondobozokból, autó csomagtartókból, padokból és fogasokból ad hoc barkácsolt standokból álló bolhapiacokat, egyszerűen érzem, ahogy nő bennem a lelkesedés (és adrenalin szint). Mert hát lehet-e nagyobb mulatságot találni a vásárlásban, mint amikor 2 Eu-ért veszünk Hannának szuper sorgörkorcsolyát (persze rózsaszín-lilát!), és egy hét múlva Ákosnak 5 Eu-ért egy feketét, így most együtt szórakoztatják a kórházat!
A gyerekruhák darabja rendszerint 50 cent - 1 Eu között mozog, van Asterix könyv franciául 1Eu-ért, de a konyhai edényektőll kezdve a régi kisautókon, matchboxokon, játékokon át gyakorlatilag minden, ami egy rendes belvárosi vásárlás alkalmával csak 25-30 boltból lenne összeszedhető…..itt meg?! Helyben van, szinte hozzám vágják, lehet válogatni, és a kutya se szól ránk, látva a három gyereket, amitől egy mezei eladó rögtön Xanax után kotorászik a zsebében.
Egy baj van ezekkel a bolhapiacokkal csupán: amit otthagy az ember, azért nem lehet visszamenni (kivéve ha nem a közeli kisvárosban rendezik J ).