Kis magyar bürokrácia

No a cím nem kritika, dehogy! Hol mernék én ilyesmit tenni, volt énnekem gyerekszobám……
A történet ott kezdődik – csak hogy az elejéről kezdjem, - hogy kitört az izlandi vulkán. A járatunkat pedig törölték emiatt. A magyar bankkártyáink pedig lejáratak március-április végével (persze nem egyszerre, így nem lehetett egy füst alatt elintézni az ügyet). Az enyém például áprilisban járt le, az Ákosé márciusban, de az újakat csak Pécsett tudtuk (volna) átvenni. Pécsre viszont én mentem április elején, amikor még az enyém nem járt le, csak Ákosé.
DE! Mivel kitört a vulkán, és otthon dekkoltunk április végéig, jött az isteni szikra, hogy nem lehetne-e Budaörsre postáztatni a bankkártyákat, és ott átvenni.
Innentől csak az olvassa, akinek van ideje.
Az OTP központi információs telefonon a „Miben segíthetek?” után azt hittem azért hallgatnak, hogy értsék. Előadtam, hogy külföldön vagyunk, de most itthon, de nem Pécsett, de kéne a bankkártya, ugyan legyen már kedves postázni. Mire a válasz: Kapcsolom az illetékes bankfiókot!” Pár perc Örömóda után újra: „Miben segíthetek?” (vagyis dehogy, először még egy csomó gombnyomkodás, kettős kereszt, csillag, hogy a kedvezményes devizahitelek és internetes megrendelések és a nyitva tartás stb-n túljussak, ami szerintem a telefonálók kb 5%-át érinti) – újra magyarázkodás, újabb kapcsolás. Mikor a dolgot tisztáztuk végre az illetékessel, és az ügyintéző hölgy érti a problémát, azt is, hogy kéne postázni, megkérdezi a társfiók címét. Kérdem én (magamban), én ülök számítógép előtt, vagy ő, és én dolgozom az OTP-nél vagy ő?! de nem hangosan, inkább kapom a telefonkönyvet bízva a célegyenesben, mellettem három gyerek, aki mindez idő alatt a telefont próbálja kijátszani a kezemből. Mindegy. Cím meg van, a pécsi OTP-s hölgy is leírta, érdeklődjek a budaörsi fiókban a hét elején, ők expressz küldik, ami 3 nap (?). Szuper.
Miután a budaörsi fiókot nem lehet telefonon elérni (értsd: nem veszik fel) besétálok az egyik csemetével, hogy íme, jöttem, hol a kártya. (Természetesen) még nem érkezett meg, mert a pécsi fiókban az ügyintéző hölgy nem jól tudta (!), mert az expressz nem 3 nap, hanem 2 hét (!!!!), mert a bankkártyának át kell futnia a központi OTP-n, ahol a főfejes rábólint (két cigaretta közt). De különben is, nem jó az Ákostól kézzel írt két tanús meghatalmazás, nekik erre formanyomtatványuk van, azt töltessem ki a kedves férjemmel. Kérdezem (ismét csak magamban), hogy hogyan, ha ő már Franciaországban van, de nem teszem, mert mióta a húgom ellenőrzőjét írtam alá 10 évesen, mert kellett másnap az iskolába aláírva, és közben a szülők ügyeltek, azóta ez nem probléma.
Mikor kérek formanyomtatványt, és a kedves fiatalember elmegy, hogy hozzon, visszajön azzal, hogy mégiscsak szuper ez a meghatalmazás, ami van, nem kell formanyomtatvány, rosszul tudta (!!!!), csak jöjjek pár nap múlva érdeklődni.
3 nap múlva visszamegyek, de kártya még mindig sehol. Ez péntek volt, mi szombaton jöttünk ki, vagyis kártyák nélkül. Anyukámnak hagytunk otthon meghatalmazásokat (mikor pénteken bementem, az ügyintéző hölgy orra alá nyomtam az Ákostól kapott meghatalmazást azzal a kérdéssel, hogy ha PONT ilyen írunk anyukámnak, azzal majd ő átveheti? Igen, persze.) Anyukám egy hét múlva elment az OTP-be (számomra érthetetlen, hogy ezek miért délután 15.00-kor vagy 15.30-kor zárnak, mikor szerintem a dolgozó emberek 90%-a fél 5 előtt nem szabadul a munkahelyéről). Először vele is eljátszották a „Kell egy formanyomtatvány” „De nem kell” „Megkérdezem az igazgatót, kérem várjon….Tényleg nem kell!” játékot, aztán közölték, hogy az általunk írt két tanús meghatalmazás azért nem felel meg, mert nem írtuk rá, hogy melyik számlához tartozó kártyákat jogosult átvenni anyukám (megjegyzem csak 1 db OTP bankszámlánk van, és ezt kb 2 kattintás lett volna az ügyintéző hölgynek kideríteni a gépéből). Tehát anyukám nem kapott bankkártyát. Így mi sem.
És hogy hol kapcsolódik ez a vulkánhoz? Addig nem utalja vissza a légitársaság a repülőjegyünk árát, amíg nincs érvényes bankkártyánk a számlához, amiről vásároltuk a repülőjegyet.
Jó, mi?

A másik történet.
Kedves pécsi barátaink – akik távollétünkben helyettünk postát intéznek, nekünk füvet nyírnak és az esetlegesen felmerülő ügyes-bajos problémáinkat intézik, levelet írtak nekünk a minap. A gázóra leolvasó fiatalember egy cetlit hagyott ugyanis a kapunkon, hogy mivel nem talált bennünket otthon, a gázóra állást legyünk kedvesek a megadott telefonszámon bediktálni. A szomszédasszony hívta is lelkiismeretesen a telefonszámot, ahol a fiatalember közölte, hogy ő már ezt nem tudja elfogadni – késlekedés miatt, - és egy 80-as számhoz irányította a helyettünk eljáró hölgyet, amit viszont nem lehet mobilról hívni. Kénytelen volt szegény jóbarát megvárni, míg vezetékes vonal közelébe kerül.
Innen idézem a levelét:
Ott nehezen eljutottam odáig,hogy nem elég a gázmérő gyári száma,a számlátokat is vinnem kellett volna még a partnerszám bediktálásáért. Itthon az internet segítségével ráakadtam egy mobilról hívható , óraállást bediktálható számra. Tíz perc után, mikor mindent bepötyögtem, közölte a hang, hogy nem tudták rögzíteni az óraállást. Itt megelégeltem, többször is felhívtam az EON ügyfélszolgálat pécsi kirendeltségét, ahol a telefont csak dísznek használják,senki sem vette fel. Itt már nem láttam más lehetőséget, ismét felhívtam a korábban kiérkező gázóra leolvasót,hogy ugyan már segítsen.
És a történet most ott jár, hogy email-ről be lehet jelenteni, de nem a kedves szomszédasszony email címértől, csak a miénkről, mert azt fogadja el a rendszer.


A harmadik történet egy szintén kedves pécsi barát sztorija, de szerintem bárkivel megeshetett volna.
Postán járt, mert hamarosan ők is külföldre utaznak hosszabb időre, kérte volna a postai átirányítást.
megprobaltam a postan az atiranyitast elintezni, de mondanom sem kell nem sikerult mert az 1. ablaknal ulo kollegano vhova eltavozott es nem gyoztem kivarni. Ezek utan meg a levelem fealadasra vartam 10 percet majd azt is otthagytam. Utalom a postat!!!

És itt felmerül bennem megint csak a már olyan sokszor megválaszolatlan kérdés: ki van kiért? Nem vagyok én követelőző, ugyan dehogy! És nem gondolom, hogy „ez nekem jár!”. Én csak azt a minimális „segítsünk neki!” hozzáállást hiányolom a kis magyar bürokráciából.