Lányos házból származó anyuka lévén (hárman voltunk-vagyunk lánytestvérek), és tekintettel arra, hogy az elsőszülöttünk is lány, nem vagyok tapasztalt autószakértő. (Annak ellenére, hogy gyerekkoromban hármónk közül én szereltem legtöbbet apukámmal, és egy égőcsere vagy olajszintmérés a régi Skodák v. Ladákban rutinfeladat volt, és azt hiszem több összebarkácsolt „valami” került ki a kezeim közül, mint hímzett terítő). De mivel széles családi körben nem Berci az első kisfiú, és innen-onnan is azt hallottuk, hogy ez vagy az az unokatestvér csak autókkal tud eljátszani, megpróbáltunk tudatosan arra figyelni az első hónapoktól, hogy Bercinek ne autók legyenek az első játékai, -mivel blog-bejegyzés született ebből a témából, sejteni lehet, hogy ez nem sikerült - és ne csak autós pólót, sapkát legyen hajlandó felvenni. Ennek megfelelően, amikor Berci eszmélt a körülötte levő világra, a 4 keréken guruló csodamasinák az én számból a puritán AUTÓ megnevezést kapták. Eltelt 10-12 hónap, és kaptunk Karácsonyra egy olyan autós képeskönyvet, ahol volt autó szép számmal, de volt benne „exkavátor” „talajgyalu” és „trailer”. Nesze neked Anyjuk! Mivel akkortájt Berci elkezdett beszélni, és Ákos észrevette, hogy mindent „le-autózok”, és rámszólt, hogy a dömpert ne teherautózzam, így aztán ezen kedvenccé vált (vajon miért?!) képeskönyv lapozgatása során nem lehetett mindent AUTÓ-nak visszaminősíteni. Addigra Berci az „AUTÓ” szót olyan élvezettel ismételgette napjában ötvenszer, mint Henry Higgins nyelvész professzor a helyesen kiejtendő szavakat a My fair lady-ben. Berci szókincse tehát színesedett a négykerekű járműveket illetően. Bár velem még rendszerint most is előfordul, hogy utazás közben gyarló lányként a kamiont és a teherautót is összekeverem, nem úgy Bercivel. Az ő szájából csak úgy röpködnek a „ka-ka!” (kamion), a „teeee!!” (teherautó), „otooo!” (motor) „tattooo!” (traktor) vagy „bibki” (bicikli) megnevezések, és addig nem hagyja abba az adott jármű hangos megnevezését, amíg jóvá nem hagyom az észrevételét. Na, ezen felbuzdulva a Cora-ban épp árusított kisautók közül vettem neki egy traktort (ami akor épp a kedvenc szó volt), de Ákos felvilágisított otthon, hogy az nem traktor, hanem markoló („aarkk”), csak épp a boltban felejtettem a lapátját (vagy tudomisénmicsodáját). Másnap tehát visszamentem, és pótoltam ezen hiányt.
A nehezített feladat ott jön, amikor a fent említett könyvet lapozgatva Hanna is mellénk ül, és megkérdezi, hogy mire való, (és mi különbség van) a „lánctalpas rakodógép” vagy a „földmunkagép” között. Ilyenkor hiába bánom, hogy miért nem hímeztem többet.
Ákos:
Az pedig az én hibám, hogy Jutka miért nem értette Bercit, mikor az egyik dömper-félére mutatott a képen, mire Berci közölte, hogy „bill”. Nos, előzőnap tanulgattuk, hogy az igazából egy „billenőplatós teherautó”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése