Miután Ákos megérkezett Dole-ba, és másnap este jött a közel 3 oldalas lista, hogy az általunk elképzelt, minden eshetőségre felkészült összepakoláson kívül mi kell még, elkezdtük beszerezni a hiányzó és kért holmikat. A lista olyan pontokat tartalmazott:, mint szőnyeg (mivel ugye a 4x4 m-es nappali kövezve van), függönyök (sehol, egy darab se), lámpa (egy mennyezeti lámpán és egy éjjelilámpán kívül sötét a 100nm-es lakás), vállfa, lábtörlő, szúnyogháló, partvis, felmosó vödör, szemetes, és apróságok: spárga, szögek, függönykarikák, szilikon a vizes csövek csöpögése ellen, stb. Mivel adott volt a lehetőség, hogy a nagymama cégének köszönhetően egy kisebb transzporter a felhalmozott pelenka és tápszerkészletünkön kívül kiszállítaná nekünk az egyenként 15-20 kg-os gyereküléseket, Hanna 4. szülinapos biciklijét (mert hát azt mégsem lehet itthon hagyni), ágyneműt, könyvet stb., nem volt kérdés, hogy a kért listát ától cettig be kell szerezni, végtére is a benzin ugyanannyi, ha félig megrakva megy a transzporter, vagy ha teli, a kinti árakról meg csak sejtéseink vannak.
Mivel a beszerzést két külön úton (Ákos anyukája és én) végeztük, volt, amiből több változat is elment, volt ami még így is kimaradt, és végül volt, ami nem fért be. Időközben kiderült, hogy az összepakolt ágyneműnek csak a töredéke kell, mert hogy kint mégis van, függöny viszont nincs. És szőnyeg se. Így aztán beszervezve a kedves pécsi szomszédainkat, és a testvér-sógor vonalat, az ágyneműk maradtak, de fel kellett hozni Pécsről egy-két szőnyeget, falvédőt, és használaton kívüli függönyt is, mert hiába ölt időről időre raktár jelleget a mamáék házának hátsó szobája, azért egy lakásnyi szőnyeg vagy 4-5 ablaknyi függöny ott sincs. Szegény szomszédaink ezen kívül kétszer is belevetették magukat házunk eldugott de gyerekek által könnyen megközelíthető zugainak végigkutatásába (kanapé mögött, étkezőasztal alatt), mert Hanna aktuális kedvenc könyve, a János vitéz, a hosszadalmas és a végén kapkodósra sikeredett pakolás során lábra kélt. Végül a cipősdobozban találtuk meg. A transzporternek köszönhetően lehetőségünk volt arra ezen kívül, hogy olyan dolgokat is kiszállítsunk az fél évre összepakolt ruha, és az egy évre összepakolt könyv, játék, és legalább egy időre elegendő tisztítószer, tartós élelmiszer mellett, mint mikro, porszívó és mosógép.
Igen, mosógép. A franciák – számomra egyelőre rejtélyes okból kifolyólag - valamiért mosodákat létesítetnek városszerte, és ott mosnak. Mosatnak. Pénzért. Mindamellett, hogy nem értem, hogy miért jó a szennyest batyuban végigcipelni a városon, majd a vizes ruhát hazavinni (jó, lehet, hogy megszáríttatják a mosodában, de az dupla idő!), azt sem értem, hogy kinek jó ez az időtöltés? Hogy mit csinálnak a háziasszonyok a másfél órás mosó és 45 perces szárítóprogramok ideje alatt? Újságot olvasnak? Körmöt lakkoznak? Vagy ez a női traccsparty-k helye? Gyanítom, hogy nem én vagyok az egyetlen örök időszűkében lévő anyuka, de nekem már a mosodába járás gondolatától is kiráz a hideg – három gyerekkel. Mert hogy estére gyakorlatilag annyira se állok a lábamon, hogy azt is meggondolom, menjek-e vacsorázni, nemhogy elmenjek egy mosodába még 2 órát ott ücsörögni. Három gyerekkel meg napközben – hát, kitiltanának szép sorban a városka összes mosodájából….
Szóval a transzporter tegnap este begördült az udvarunkba, benne a nagyi-biztosította – előrelátóan szárítós programmal is rendelkező – mosógéppel, és elkezdtük megrakni. A rakodótér láttán közben azon is morfondíroztunk, mi maradjon ki, de végül egy teregtőn, egy állólámpán és egy zsák homokon kívül (mert hogy a kertben van lehetőség homokozó kialakítására is), semmi nem maradt itthon. A vezető fiatalember próbálkozott egy darabig azzal, hogy mint szállító-karbantartó cégnél dolgozó, talán mégiscsak jobban ért a rakodáshoz, de a mama, akinek a vérében van a pakolás 3 gyerekkel és 4-5 angliai úttal a háta mögött, hamar biztosította arról, hogy ne is reménykedjen. Nincs olyan ember a földön, aki jobban tele tudna pakolni egy csomagtartót, mint ő. Elvégre a mosógép dobja csak nem mehet üresen, a gyereküléseket nem egymásba kell fordítani, hanem megrakni ágyneművel, és az anyósülésen ülő barátnő lábánál még lazán elfér egy szivargyújtóról működtethető mélyhűtő, végül is marad még mellette 2 lábnak hely. És a boxot úgy is le lehet zárni, hogy 3 nyomja, míg bezárják. Reméljük, nem nyílik ki a német autópályán A legesélyesebb amúgy a bicikli lett volna, mert Ákos szerint elég meredek vállalkozás tőlem majd úgy sétára indulni a közel 10kg-os ikrekkel (hiába a könnyebb esernyő babakocsi), hogy Hanna biciklivel jön. (A mi kislányunk ugyanis nem a türelem mintaszobra, és néha-néha földhöz vágná mérgében– ha meg tudná emelni egyáltalán. E tekintetben szerencse, hogy a nagyi felborulás biztos, stabil, közel 15 kg-os biciklit vett). A városka ugyanis tele van 35-40 fokos „lejtőkkel”, amik a fizika törvényei szerint esetenként emelkedőkké válnak, és a friss biciklis kislányunk egyelőre a 10 fokos garázsfelhajtón se bír feltekerni. Vagyis a legvalószínűbb kép: anya tolja a fejenként 10kg-os csemetéket a közel 10 kg-os „könnyebb” babakocsiban, és húzza maga után az ugrálókötélre kötött biciklit Hannával. Tornázni úgyse lesz ideje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése