Berendezkedés és sajtok

Ma délután meglátogattam Madame Desailles-t. Tömör jóakarat a hölgy. Tudja, hogy a külföldiek az elején még nem értenek mindent, amit a helyiek mondanak. Ezért üvölt. De nagyon gyorsan. Ez azért veszélyesebb, mint a többi, mert itt nemcsak, hogy nem értem, de ideges is leszek. Madame Desailles felelős többek között a lakásokért is a kórház területén. Kértem is tőle szőnyeget, meg polcokat. Kaptam is telefont, éjjeliszekrényt, meg széket. Végülis ez nem rossz eredmény, mert mindent tisztán értett, amit mondtam, csak sajnos az pont nem volt amit kértem, ezek viszont igen.

Ezután az utam az informatikushoz vezetett, hogy rávegyem, engedje meg a kórházi informatikai hálózathoz csatlakoznom WiFi-n keresztül. Meg is próbáltuk együtt beállítani a profilt a számítógépen. Nem volt egyszerű, mert a magyar konfigurációjú program fordítása helyenként nehézségekbe ütközött. Mert ki hogyan fordítaná a „kizáráskezelés” szót franciára? Na én is pont úgy fordítottam. Nem rajtunk múlt, hogy nem sikerült. Egyszerűen az apartman túl messze van a főépülettől, így már nincs felismerhető hálózat.

Sajnos alapszintű gasztronómiai ismereteim sincsenek. Csendes vagyok, ha valaki arról beszél, hogy milyen bor, milyen ételhez megy. Viszont már ennyi idő alatt belezúgtam a lágysajtokba. Ebből legalább 50 fajta van minden áruházban, de lehet, hogy alábecsülöm. Vannak igen bizarr ízűek, de a többségük igen jó. Általában egy egész pult csak a helyi termelők saját sajtjaival van tele. A legszebb, hogy valamelyik fajta mindig rendesen le van árazva. Így a 350 g-os camambert könnyen lehet 1.05 euro. Szépen rajta is van a címkéjükön, hogy mennyit érdemes állni hagyni, ha a gasztronómiai maximumot akarjuk elérni velük (ált. 20-25 nap), de nem hinném, hogy kihúznak majd annyit. Betévedt egy macska a kertünkbe. Tejet kapott, sajtot nem.