Tényleg vége

Mához pontosan két hétre felszáll a gépünk Bristolból, és véget ér ez a két - borzasztóan sokmindennel telerakott - év.
Nagyon, nagyon jó volt, el sem tudom mondani, mennyi mindent kaptunk ettől a két évtől. Karácsonyra minden gyereknek 200 db képet és egy albumot hoztak az angyalkák, és napokig ámulva nézegettük, mennyi mindent csináltunk itt két év alatt.
Egyik felünk szemünk méltán sír, hogy itthagyjuk most ezt, de a másik már vágyik haza.
A dobozaink bepakolva, a búcsúlevelek megírva, a listák az ajtón szépen összeírva (mit visz Ákos a Daciaval haza, mit a költöztető cég, mit én a repülőn  a gyerekekker), a bútoraink 90%-a eladva (nagyon vicces, mindenki matracon alszik, a papunk vette meg az étkezőasztalt, amit az utolsó nap visz el, elkezdődtek az emlékkönyv körbeadások, és még várat magára egy-két szülinap. Az utolsó hetünk szépen be van táblázva, ki kivel hova megy.
Február elsejétől otthon leszünk.
De júniusban jövünk vissza :-)))