Túra Artúr király nyomában

A hétvégén - tekintettel arra, hogy ritkán adódik egy kétnapos esőmentes hétvége - felkerekedtünk, hogy utánajárjunk az Artúr mondakörnek (ezt tanulják az ikrek a suliban, lesz is medieval day :-) ), és megnézzük az Antalnti óceán partjait. Mindezt nem ok nélkül tettük (persze az iskolai Artúr-tanulmányok épp kapóra jöttek), hanem mert Barnstaple szerepelt a bakancs listámon, amit a hátralevő 4 hónapban muszáj lenne kipipálnom kipipálni, és mivel a kettő útba esett (értsd: szomszédos megyében voltak), és az idő is kedvezett egy Atlanti óceánparti kirándulásnak, hát nem volt mit tenni, útra kellett kelni....
Szombat reggel indultunk, és Barnstaple felfedezése után (ahol épp karneváli hangulat uralkodott), megnéztük azt a temgerpartot, ami Ákos emlékeiben elevenen élt még gimnazista tanulmányútja folytán.

Szeles vidék ez, no...

Képzeljétek, a folyó nem kiszáradt, hanem annyira közel van a tengerhez, hogy apály idején "kiürül", aztán a dagály feltölti...

Az 1800-as évek végén épült piac:

És ez már az Atlanti óceán partja:

Igen, igen, fürödtek is. Hiába, a tenger lassabban hűl le...

Itt már közelgett a dagály:

Másnap megnéztük Tintagel várát, ami Artúr király "rezidenciája"' volt a krónikák szerint. Cornwall egy nyugati csücskében elég zord vidéken fekszik, mi tagadás, nekem sem lett volna kedvem nagyon megtámadni.

Berci a naplójába summásan ennyit írt róla: Nem sok maradt belőle.

Látjátok a vízszintesen egymásra helyezett pala-lapokat?

...hamarosan folytatom az újabb lista-pipálással :-))