Ez egy elég széles körű rendezvény, tulajdonképpen az egész hét ennek jegyében telik, és a gyerekek nagyon élvezik. A kisebbek a hét elején szemüveget készítenek és díszítenek papírból, amit "a nagy napon" viselnek, Hannáék pedig az egyik kedvenc könyvük főszereplőjének öltözve mennek aznap iskolába. (itt nincs farsangi beöltözés, így ez némiképp kárpótolja őket).
a mi Pippi Longstocking-unk
Minden gyerek kap egy egy fontos kupont a a héten, amit az iskolákban megrendezett könyvvásáron "levásárolhat", illetve pénteken zajlik a "könyvcsere program": egy otthonról hozott használt könyvet az iskolában elcserélhetsz valakivel.
A hétre való készülődés része, hogy verset írnak a gyerekek napközben az iskolában. Így az enyémek elárasztottak minket a félig elkészült vers-kezdeményezésekkel, cserébe megtanulták, hogy mik a "strong word-ok" - olyan szavak, amik "képet raknak a fejedbe, pl pillangó", - az onomatopoeia (ezt valami elképesztő gyorsan mondják és nagyon viccesen hangzik, amúgy ezek a hangutánzó szavak), tudják definíció szerint (angolul), hogy mi az alliteráció, a megszemélyesítés, vagy a metafora, és használják is a versírásban. Külön feladatokat kapnak a héten ezek gyakorlására, mi pedig jót szórakozunk otthon ezeket hallván.
És újabb vicces feladat, hogy a "legelképesztőbb helyzetben való olvasás" fotópályázata ezen a héten ér véget. Február közepétől lehet pályázni különféle vicces képekkel, így van aki a játszótéren a forgón, van aki egy kocsi tetején állva, kézenállás, lovaglás közben, vagy munkagép kosarában állva, szobakerékpározás közben tartják a könyvet. És persze a tanárok ebből sem maradnak ki.
Ákos szerint a '80-90-es évek gyarapodó analfabetizmusa okán kapott ekkora hangsúlyt az olvasás Angliában az elmúlt években. Jelenleg az az álláspont, hogy a first school-okban minden gyereknek 3x, a middle school-okban több, mint 5x kell otthon hangosan szülővel olvasnia, amit "jegyezni" is kell egy reading record kis könyvben. Hannáéknál ez olyan szintre fokozódik, hogy az egyenruha pulcsijukra díszcsíkokat kapnak (fel kell varrni) 25-ös blokkokban, hogy ki hol tart az olvasásában, Hanna mostanra mint egy százados, a "100 reading" csíkjánál tart (vagyis szeptember óta több, mint 100x olvasott itthon hangosan velünk). Az iskolák folyosói zsúfolásig tömve vannak színes matricákkal ellátott gyakorló mesekönyvekkel nehézségi fok szerint felpakolva a polcokra, és hétközben minden gyerek legalább 2x olvas a "segítő tanárral", aki ha elégedett a gyerek olvasási előmenetelével, feljebb lépteti a gyereket egy színnel egy magasabb kategóriába. Így a kék könyvekről lehet feljebb lépni a zöldek, lilák és citromsárgák irányába. Az adott színű könyvekből pedig a héten minél többször hazahozni és itthon olvasi ajánlatos.
Hogy ez segített-e nálunk Hanna olvasási hobbiját mániává fejleszteni, vagy amúgy is ebbe az irányba fordult volna Hanna érdeklődése, azt nem tudom. Mostanra viszont ott járunk, hogy elolvasott több, mint 25 regényt itthon magyarul szeptember óta (pöttyös könyveket, Vuk, Harisnyás Pippi, Lassie Koldus és királyfi, Mary Poppinst, jópár ifjúsági kevésbé irodalmi regényt,) egyszer-kétszer, van amit háromszor is, és emellett olvasott eddig kb 10-12 angol regényt a suliból, kb 150-20 oldalasakat. Most épp A hobbit-ot olvassa angolul, amit bevallom, még nekem is kihívás lenne elolvasni.
ha hazajön a suliból, egy alma és az olvasás a "lazítás"
És hát a "kicsikre sem panaszkodhatunk. Ha utazunk, vagy várni kell valahol, és könyvet adunk a kezükbe, tudják a dolgukat :-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése