2016. január 25., hétfő

Vérnarancs lekvár

Hátunk mögött hagyva a decemberi 2 hét magyarországi tartózkodást, az azt megelőző karácsonyi készülődést, és igen, az azt megelőző szakvizsgás agybajt, eljött a "felszabadulás", az új év, a január.
Újabb lehetőségek ideje.
Sok tervem van erre az évre (sok fogadalom), az egyik az, hogy megpróbálok keresni egy olyan gastroblogot, amin  - számomra - használható receptek vannak. A sok-sok gastrobloggal én sajnos nem sokra megyek. Hiába készítenek a "mesterek" mindenféle 22.századi csodamasinával lélegzetelállító ételkölteményeket, az én három gyerekem ízlése elég szűk spalettát ölel át. Hiába lakunk a tengerparton, a halat nem szeretik. A tésztát sem. Sem a főzeléket. Levest csak Berci hajlandó enni, Borka nem szereti a pizzát, és sorolhatnám még a ki-mit-nem-eszik-meg dolgokat.
Amikor Franciaországban voltunk, elég sokfélét főztem, mert a kicsik ott még csak "alapanyagokat" kaptak, húst zöldséggel, vagy kását, gyümölcsöt, hisz épp 1 év körüliek voltak, úgyhogy kiélhettem a kíváncsiságomat, Ákos vevő volt az újdonságokra. Itt szegény Ákos az, aki háttérbe szorul ilyen téren. Mivel a 3 gyereknek sokszor kétfélét főzök, Ákos azt eszik, ami ebből a kettőből a kedvére van.
Szóval, kinyitottam a receptgyűjteményemet. És ami rögtön a kezembe került, az a vérnarancslekvár volt. Ezt a receptet kb 5-6 éve hordozgatom, őrzöm, de vagy vérnarancs, vagy idő nincs hozzá. Most a LIDL-ben rámmosolygott a vérnarancs, és hozzá időm is.

A téli gyümölcsök közül a vérnarancs a kedvencem. Bár ritkán találkozom vele, de a narancssárgás bordós színe abszolút győztes.

Kifordítós torta vérnaranccsal


ugye, milyen szép színe van?


kardamom lett a fűszer bele

Ha bárki ismer olyan gastroblogot, ami viszonylag egyszerű, de változatos recepteket tartalmaz, lepjen meg vele :-)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése