Túl vagyunk az első héten. Sőt, lassan a másodikon is. Most már rutinosan kelünk reggelente negyed nyolckor 
, vezetünk bal oldalon, nem próbálunk meg az itteni konnektorba még véletlenül sem magyar dugaljat szuszakolni,
köszönünk mindenkinek, (mert ők is), várunk reggelente a lollipopnál, hogy átmehessünk (mert ők is),
(a lollipop a kicsik iskolája előtt)
bár a két különkaros csapot azt hiszem Ákos sosem fogja megszeretni, és még mindig elbizonytalanodok, ha a boltban a 12-féle krumplit meglátom, és el kellene tudnom dönteni, melyiket vegyem az aznapi vacsorához.
Meg van lassan minden iskolai felszerelésünk, tudjuk a tanárok neveit (itt is vannak szeretem és nemszeretem tanárok), lassan megjegyzem, hogy a hét melyik napján van a kicsiknek úszás, vagy "kinti nap" (ilyenkor eleve melegítőben mennek mert a nap nagy részét kint töltik a"mezőn -Filed-en"), hogy Hannának mikor van Games, amihez szegénykém úgy öltözik, mintha -10 fok lenne pedig +10 van, van a helyi supermarketbe "Clubcardom", amin angol módra elkezdhetem a pontok gyűjtését, (és nem néz idegennek a pénztáros, ha azt mondom, hogy nem, nincs clubcard-om), és úgy tudok örülni egy esőmentes napnak, mint az angolok. Igaz, pulcsi nélkül pólóban vagy zokniban félcipővel még nem küldöm a gyerekeimet iskolába, hiába van már február közepe!
Lassan mindenki "bemelegedett", minden gyerek próbálkozik az iskolában a maga módján, mond 1-2-3 szót, még ha ez csak a Jó reggelt vagy a Viszontlátásra is.
Úgy fest, Hannának nagyon bejön az itteni suli. Otthon sosem ritkán mondogatta, hogy várja a holnapot, itt - szerencsére - meg folyton ez megy. Persze ehhez az is kell hogy csak 9kor kezdődik a suli (és ő is reggelente egy nehezen bemelegedő valaki), és napi 5 órája van egy órás ebéd szünettel, ez amolyan napközi otthonos rendszer, beleértve a házifeladat hiányát is (amit nem nehéz megszokni, csak nekem), és hogy tankönyveket sem hord haza. Öröm, hogy van francia órája, így az ovis korában tanult francia tudása nem vész kárba, még ha lassan is jön elő, érdekes neki a technika óra, ahol satupadok vannak a teremben és ezen a héten fűrészelnek, csiszolnak és fúrnak egy műanyag kulcstartót, viszont csak heti 2 tesi órájuk van, ami szemmel láthatóan kevés mozgás neki, így minden nap olimpiai játékokat rendeznek délután a nappaliban. Van 2-3 segítő osztálytárs kislány, akiket gondolom Hanna mellé rendeltek, és akik a pátyolgatást tényleg komolyan veszik pl. kitöltötték helyette a feladatot és utána megtapsolták hogy, Great!, vagy örülnek, ha lapoz a könyvben. Nincs a gyerekek között rivalizálás, amit az egyenruha-rendszer is megkönnyít, bár Hannának furcsa, hogy az alap szorzótáblát mennyi gyerek tudja hibásan, és tegnap a spellingje ( a helyesírás mérésére diktálnak 10 szót hetente és azt nézik, hány hibás belőle) Hannának 100%-os lett. Hetente többször rendszerint Hannát külön viszi egy assistant teacher aki szavakat és kifejezéseket tanít csak neki. Van történelem órájuk, ahol az ókori Egyiptomot tanulják - ebből nem vagyok meggyőződve, hogy Hanna azt érti meg, amit magyaráznak, helyette olyan dolgokat mesél el itthon, hogy büszke vagyok a képzelőerejére. 
A kicsiknek azért nehezebb. Mivel itthon is kevesebbet tanultak és a diákok sem tudnak annyit segíteni nekik mert csak 6 évesek, nekik a nap nagyon hosszú. Órarendjük nincs, így a napra nem tudunk sem előre készülni, sem a szavakat a tankönyvből gyakorolni. Matematikai alapműveleteket kell már ismerjenek, és használjanak (20-ig összeadni, kivonni), és az angol "phonics"-ot veszik a suliban ( az angol hangok kiejtése, nem is az abc), amiben viszont sajnos nem sokat tudok segíteni, van viszont 5 Ipad és 3 számítógép a teremben, és ha nagyon elvesztik a fonalat akkor a kezükbe adják hogy játszanak rajta, ill. reggelente a tanítás előtt lehet rajta játszani (és ez nagy vonzerő a fiunknak). Férfi az osztályfőnök, ami Bercinek jó és mellette van egy nyugdíjas teaching assistant (nemszeretem tanár) aki időnként őket is külön viszi egy kis tanulásra, na ezt utálják. De mivel nincs du alvás mint az oviban így még a rövidebb nap 9-3ig is hosszúnak tűnik sokszor nekik, pláne, ha borult az idő, akkor mindig azt hiszik, hogy később megyek értük. Viszont a suli csak 3.15-ig tart, onnan mienk a délután, irány a park, a játszótér vagy a biztonságos otthon.
(látjátok a szép virágos gumicsizmám?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése